Egyszerű mindennapi apa, nem nagy hőstettek végrehajtója.

Mikor vártuk gyerekünket aggódva kérdezte: ugye nem kell lábujjhegyen közlekedni a szobában ha megszületik? - Persze, hogy nem, válaszoltam mosolyogva. - Amúgy sem lett volna sok értelme, már akkor is nagyon recsegett a régi parkettánk, azóta meg csak rosszabb lett.

Nemsokára megszületett a kicsinyünk, egyszer Apa látogatási időn kívül jött be, éppen nálunk voltak a babák. Ezt látván mit tett? A köves kórterembe a gumitalpú cipőjében lábujjhegyen óvakodott be ... imádtam.

Itthon sokáig dajkálta altatás előtt a kicsit, sok tejbegríz landolt a ruháján :). Már beszélt is a lányunk,  közölte vele este: apa cipel! És cipelte, míg el nem aludt a vállán.

Egyszer amikor kimentünk a Városligetbe, az avart rugdosva sikerült egy jó nagy kutyagumiban landolnia a gyerkőcnek. Cipő le, gyorsan beszálltunk az autóba és jöttünk haza. Itthon Apa a finom vasárnapi ebéd előtt kivonult egy vödör vízzel és a kiscipővel a folyosóra és szépen tisztára sikálta.

Sok ilyen kis történet gyűlt az évek során.

Mostanában anyukám egy ideig kórházban volt, így amikor Apa hazért a munkából - mivel korán kezd ő az első itthon - szépen elmosogatott minden nap, rendes konyha várt haza. Utána jókat nevettünk, mert sok edény "új helyen" landolt, így kis bujócskázás után sikerült némelyiket megtalálni a szekrényben.

Vasárnap rakott krumplit készültem csinálni, de előző hetekben már nagyon rossz volt a gázsütő, kicsi lángon égett és sokszor elaludt. Párom mindíg mondja ő nem nyúl gázkészülékhez mert nem ért hozzá. Ezután szombat délután kiporszívózta a sütőt, kivette és kitisztította a gázfúvókát. Másnap majdnem megégett az ebéd, mert a megszokott egy óra helyett fél óra alatt megsült.

Ilyen a mi hétköznapi hős Apánk...