Gyermekkoromban belém ivódott a vasárnapi ebéd különlegessége. Édesanyám szombat hajnalban kiment a Nagycsarnokba egy pár csirkéért. A csirkék a fa szemetesládába kerültek, tetejükre a gáztűzhely rácsa arra pedig, hogy le ne verjék a nehéz rézmozsár. Vasárnap reggel teljesedett be sorsuk, mire fölébredtünk levágva konyhakészen feküdtek. Igazi falusi csirkék voltak, szép sárgák, a zúzájukban kukoricadara. Reggeli után bekerültek a fazékba sok friss zöldséggel, semmi ételízesítő vagy leveskocka, csodás ízű aranysárga levesük lett. Mi a nővéremmel délelőtt vagy otthon játszottunk vagy édesapámmal kimentünk a Múzeumkertbe, akkor ott remek játszótér volt hintával, homokozóval, jó levegővel, hiszen alig járt még autó az utcákon. Mire hazaértünk kisült a friss rántott csirke hozzá habosra kevert krumplipüré. Évszaktól függően vagy házilag eltett csemege uborka vagy fejes saláta, friss uborkasaláta volt mellé. Ebéd után nem rohantunk el az asztaltól, elüldögéltünk, elbeszélgettünk. A felnőttek megkávéztak, egy kávés kockacukor nekem is járt. Ebéd után folytatódhatott a gondtalan játék.

Kívánok mindenkinek jó étvágyat egy békés nyugodt vasárnapi ebédhez.